Mennyi ideig marad meg a szemét a tengerben?

A listánkon a(z) Befőttesüveg marad meg a legtovább: > 1 000 000 év. Utána következik a(z) Alufólia (> 1 000 év), majd a(z) Horgászzsinór (> 600 év).

A listánkon a(z) Kartondoboz bomlik le a leggyorsabban: > 2 hét. Utána következik a(z) Papírzacskó (> 1 hónap), majd a(z) Pamutpóló (> 1 hónap). Ezek is károsíthatják a tengeri élővilágot, amíg meg nem semmisülnek.

> 450 év a(z) Florida Department of Environmental Protection (Northwest District), information sourced from the US Environmental Protection Agency Gulf of Mexico Program szerint. A többi műanyaghoz hasonlóan valójában sosem tűnik el teljesen: egyre kisebb mikroműanyag-darabokra esik szét. A kupak még tovább marad meg a listánkon: > 500 év.

> 100 év. A(z) European Commission, Speech Repository egy időtartományt ad meg, mi pedig annak legalacsonyabb értékét tüntetjük fel. A vízen úszó zacskó medúzának tűnik, ezért a tengeri teknősök lenyelik.

> 600 év – a listánkon szereplő műanyag tárgyak közül ez marad meg a legtovább. Az elvesztett zsinór éveken át továbbra is állatokat ejthet csapdába, ezért kapta a legmagasabb, (3/3) értéket a vadvilágra gyakorolt hatás skálájánkon.

> 10 év (U.S. National Park Service, First State National Historical Park (Junior Ranger Online)). A szűrő vattának látszik, de valójában műanyagból, cellulóz-acetátból készül, és közben folyamatosan mérgező vegyszereket enged a vízbe. Ezért a toxicitási skálánkon a legmagasabb értéket kapja: (3/3).

> 200 év (Florida Department of Environmental Protection (Northwest District), information sourced from the US Environmental Protection Agency Gulf of Mexico Program). Az alumínium kevés mérget bocsát ki, de a felszakadt dobozok és a nyílások megvághatják vagy csapdába ejthetik a kisebb állatokat.

> 1 000 000 év (U.S. National Park Service, First State National Historical Park (Junior Ranger Online)). Az üveg ásványokból készül, és nem mérgezi a vizet, de szinte egyáltalán nem bomlik le, a törött üveg pedig éles.

> 50 év (Florida Department of Environmental Protection (Northwest District), information sourced from the US Environmental Protection Agency Gulf of Mexico Program). A habanyag apró fehér golyócskákra morzsolódik, amelyeket a madarak és a halak tápláléknak néznek. Egy habanyagból készült doboz > 50 év, egy habanyag bója pedig > 80 év marad meg.

> 450 év, a(z) Ville d'Osny (French municipal government) szerint. Az eldobható maszkok polipropilénből, vagyis műanyagból készülnek, a fülpántjaik pedig belegabalyodhatnak a madarakba és más állatokba.

> 450 év (Florida Department of Environmental Protection (Northwest District), information sourced from the US Environmental Protection Agency Gulf of Mexico Program). Az eldobható pelenkák műanyagrétegeket és nedvszívó gélt tartalmaznak, ezért számos emberöltőn át megmaradnak.

> 200 év (U.S. National Park Service, First State National Historical Park (Junior Ranger Online)). A szívószálak olyan könnyűek, hogy a szél és az eső a folyókba, majd a tengerbe sodorja őket, ahol mikroműanyagokra esnek szét.

NOAA Marine Debris Program blog (US National Oceanic and Atmospheric Administration) azt mondja, hogy a lufik akár évekig is megmaradhatnak, de pontos számot nem tudunk mondani, ezért nem találunk ki egyet, hanem ezt írjuk: „sok év”. Az állatok a lufidarabokat összetéveszthetik az étellel, a szalagok pedig rátekeredhetnek a testükre.

A papír gyorsan lebomlik: Újság (> 6 hét), Kartondoboz (> 2 hét), Papírzacskó (> 1 hónap). A festékek, a ragasztó és a viaszbevonatok azonban közben tovább szennyezik a környezetet.

A természetes szálak meglehetősen gyorsan elrothadnak: Pamutpóló (> 1 hónap), Gyapjúzokni (> 1 év), Gyapjúkesztyű (> 1 év). A poliészterből vagy nejlonból készült ruhák műanyagnak számítanak, és minden mosáskor apró szálakat engednek a vízbe.

A listánkon szereplő 31 tárgy közül 14 marad meg 100 évnél tovább, és 2 több mint 1000 évig.

A listánkon: Tejesdoboz, Újság, Pamutpóló, Papírzacskó, Kartondoboz. Ezek is árthatnak az állatoknak, amíg a vízen úsznak, a festékük és a bevonatuk pedig visszamarad.

Azt jelenti: „több mint”. Ha egy forrás időtartományt ad meg, a „>” jellel a legalacsonyabb értékét tüntetjük fel, így egyetlen tárgy sem tűnik biztonságosabbnak annál, mint amit a forrás állít. Minden tárgy oldalán megtalálható a teljes időtartomány, a forrás eredeti megfogalmazása és a forrásra mutató hivatkozás.

Általában igen. A lebomláshoz napfényre, melegre és mikrobákra van szükség, a mélytenger pedig sötét és hideg, ezért a lesüllyedt hulladék tovább maradhat meg, mint a legtöbb táblázatban szereplő idő. Ezek az értékek tipikus körülményekre vonatkozó becslések.

Nagyjából, de nem teljesen: az édesvíz, a hőmérséklet és a napfény megváltoztatja a lebomlás sebességét. A tengerben található hulladék nagy része először egy folyón keresztül jut oda, ezért a folyók tisztán tartásával az óceánt is védjük.

A lebomlás függ a napfénytől, a hőmérséklettől, az oxigéntől és a mikroorganizmusoktól. Ugyanaz a tárgy tovább marad meg hideg, sötét vízben, mint egy napos tengerparton. A legtöbb adat oktatási táblázatokból származik, nem pontos laboratóriumi mérésekből. Minden forrás legalacsonyabb értékét tüntetjük fel „>” jellel, hogy semmi se tűnjön ártalmatlanabbnak a valóságnál.

A tengerben a műanyag zacskó: > 100 év marad meg, és 8/10 pontot kap a skálánkon, míg a papírzacskó > 1 hónap alatt bomlik le, és 1/10 pontot kap. A papírzacskókat azonban több erőforrás felhasználásával készítik, ezért a legjobb zacskó az, amelyet sokszor újrahasználsz.

Egy műanyag palack > 450 év marad meg, és mikroműanyagokra esik szét (pontszám: 8/10). Egy doboz > 200 év marad meg (pontszám: 6/10). Egy üvegpalack > 1 000 000 év marad meg, de nem mérgező (pontszám: 5/10). Egy újratölthető palack mindháromnál jobb választás.

Igen. Egy habanyagpohár > 50 év marad meg (pontszám: 7/10), és lenyelhető golyócskákra morzsolódik, míg egy tejesdoboz > 3 hónap alatt bomlik le (pontszám: 1/10).

A tenger szempontjából igen. Egy festett jégkrémpálcika > 13 év, egy ceruza pedig > 13 év marad meg, míg egy műanyag villa > 200 év. A fa is tartalmazhat festéket és ragasztót, de nem alakul mikroműanyaggá.

Mert a pontszám nem csak az időtartamot veszi figyelembe. Az üveg 4/4 pontot kap a tartósságért, de csak 0/3 pontot a toxicitásra és 1/3 pontot a vadvilágra gyakorolt hatásra. Egy műanyag palack pontszámai: 4 a tartósságért, 2 a toxicitásért és 2 a vadvilágra gyakorolt hatásért, mivel mikroműanyagra esik szét, amit az állatok lenyelnek.

Igen. Egy gumicsizma > 50 év marad meg, a gumi pedig apró részecskékre kopik és vegyszereket bocsát ki, ezért a toxicitási skálánkon 2/3 pontot kap.

Elsősorban azok a tárgyak, amelyeket az állatok lenyelnek, vagy amelyekbe belegabalyodnak: Horgászzsinór, Arcmaszk, Lufi. A horgászzsinór és a léggömbszalag az uszonyokra, úszólábakra és csőrökre tekeredhet, a teknősök pedig medúzának nézik a műanyag zacskókat.

A NOAA Marine Debris Programja szerint a vízen úszó zacskó medúzának, a tengeri teknősök egyik kedvenc táplálékának tűnik, ezért a teknős gyakran még azelőtt lenyeli, hogy felismerné a különbséget. A műanyagot nem lehet megemészteni: elzárhatja a beleket, és teltségérzetet kelthet, miközben az állat éhezik.

Az uszonyokra, úszólábakra, szárnyakra és csőrökre tekeredik, majd egyre mélyebben bevágódik, ahogy az állat úszik vagy növekszik. A horgászzsinór > 600 év marad meg, ezért egyetlen elvesztett zsinór újra és újra állatokat ejthet csapdába.

Igen. NOAA Marine Debris Program blog (US National Oceanic and Atmospheric Administration) arra figyelmeztet, hogy az állatok a lufikat összetéveszthetik az étellel, és a lenyelésük belső sérülésekhez, éhezéshez, végül pedig pusztuláshoz vezethet. A lufik szalagjai zsinórként szintén rátekeredhetnek az állatokra, a felengedett lufi pedig mindig valahol földet ér – gyakran a tengerben.

Az eldobható maszk polipropilénből, vagyis olyan műanyagból készül, amely > 450 év marad meg, a rugalmas fülpántjai pedig belegabalyodhatnak a madarakba és más állatokba. Vágd le a pántokat, és a használt maszkot zárt kukába dobd.

A polisztirolhab nagyon könnyen apró golyócskákra esik szét. Az állatok lenyelik ezeket, és a többi műanyaghoz hasonlóan vegyszereket is hordozhatnak. A habanyag a toxicitási skálánkon 2/3 pontot kap.

A skálánkon a(z) Cigarettacsikk az egyetlen tárgy, amely a legmagasabb toxicitási értéket kapta, mert a szűrője nikotint és nehézfémeket enged ki. További 12 tárgy 2/3 pontot kap, főként műanyagok, habanyagok és gumi.

Igen. Az Ázsia és a Csendes-óceán térségének 159 zátonyát vizsgáló kutatás szerint a betegségek kialakulásának esélye körülbelül 4%-ról 89%-ra nőtt, amikor a korallok műanyaggal érintkeztek (Lamb és mtsai., Science, 2018). A műanyag megkarcolja a korallokat, elzárja előlük a fényt, és kórokozókat hordozhat.

Mikroműanyagokat találtak tengeri ételekben, tengeri sóban és ivóvízben is. A tudósok még vizsgálják, milyen hatással vannak az emberi egészségre, de a műanyag tengerbe jutásának megakadályozása a legbiztosabb módja annak, hogy ne kerüljön a tányérunkra.

A tengeri teknősöket, tengeri madarakat, fókákat, bálnákat és halakat. Lenyelik a tápláléknak nézett hulladékot, vagy belegabalyodnak a zsinórokba és hálókba. A listánkon a vadvilágra gyakorolt legnagyobb hatást jelző tárgyak: Horgászzsinór, Arcmaszk, Lufi.

Igen. A szűrő műanyagból, cellulóz-acetátból készül, és nikotint, arzént, valamint nehézfémeket old ki. Egy laboratóriumi vizsgálatban körülbelül egy elszívott csikk literenkénti koncentrációja 96 órán belül elpusztította a teszthalak felét (Slaughter és mtsai, Tobacco Control, 2011).

Három részből áll: mennyi ideig marad meg a tárgy (0–4), mennyire mérgező (0–3), és mennyire káros az élővilágra (0–3), így legfeljebb 10 pontot kaphat. Ez a játék saját skálája a tárgyak összehasonlítására, nem hivatalos index.

Nem igazán. A napfény és a hullámok egyre kisebb darabokra, úgynevezett mikroműanyagokra bontják a műanyagot, és a NOAA szerint a műanyag talán soha nem tűnik el teljesen. A műanyag tárgyaknál megadott idők azt jelzik, mikor esnek szét, nem azt, mikor tűnnek el.

A NOAA Nemzeti Óceánszolgálata a mikroműanyagokat öt milliméternél rövidebb műanyagdarabokként határozza meg. Nagyobb hulladékok széteséséből és például szintetikus szálakból származnak, a halak, a tengeri madarak és más állatok pedig lenyelik őket.

A legtöbb hulladék a szárazföldről származik: szemétből, túlcsorduló kukákból és rosszul kezelt lerakókból, amelyeket a szél, az eső és a folyók sodornak magukkal. A hajózás és a halászat elvesztett hálókkal, zsinórokkal és bójákkal járul hozzá.

Nem igazán. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a biológiailag lebomló műanyagokról szóló, 2015-ös jelentése szerint sok ilyen anyagnak ipari komposztálás során 50 °C feletti hőmérsékletre van szüksége. Ezt a tengervíz szinte soha nem éri el, és a rájuk való áttérés sem csökkentené jelentősen az óceánba kerülő műanyag mennyiségét.

Nem egy úszó hulladéksziget. A NOAA szerint a szemétszigetek olyan területek, ahol az óceáni áramlatok összegyűjtik a hulladékot. Ez főként apró mikroműanyag-darabokból áll, amelyek szétterülnek a vízben – inkább olyan, mint a levesben úszó bors, mintsem valami, amit le lehetne fölözni.

Aligha. Túl kicsik és túl nagy területen oszlanak el ahhoz, hogy kiszűrjük őket, ezért a valódi megoldás az, hogy megakadályozzuk: a nagyobb hulladék eljusson a tengerbe és darabokra essen szét.

Hetek vagy hónapok alatt lebomlik, de a festékek és viaszbevonatok továbbra is szennyeznek, a felázott zacskó pedig egy ideig megfojthat kisebb állatokat. A papírt jobb újrahasznosítani, mint eldobni.

Sokkal gyorsabban rothadnak, mint a műanyag, de a festékek, színezékek, ragasztók és favédőszerek kioldódnak a vízbe, a laza szövet pedig állatokra akadhat.

Az üveg nem mérgezi a vizet, de valójában soha nem bomlik le: az Egyesült Államok Nemzeti Parkszolgálata szerint egy üvegedény lebomlása akár egymillió évig is tarthat. A törött üveg megsebesíti az állatokat és az embereket.

Amikor csak lehet, utasítsd vissza az egyszer használatos műanyagokat, vigyél magaddal kulacsot és vászontáskát, a szemetet zárt kukába dobd, soha ne húzz le a vécén fültisztító pálcikát vagy törlőkendőt, vidd haza a horgászzsinórt, és csatlakozz egy tengerparti vagy folyóparti szemétszedéshez.

Zárt kukába, soha ne a vécébe. A lehúzott pálcikák és törlőkendők átjuthatnak a szennyvíztisztító rendszeren, és elérhetik a folyókat, illetve a tengert. A maszkok fülpántjait előbb vágd le.

Vidd haza, vágd rövid darabokra, és dobd a kukába, vagy használd a horgászzsinór-gyűjtő edényt, ha a kikötőben vagy a horgászboltban van ilyen. Soha ne hagyd a sziklákon vagy a mólókon.

Keress egy helyi csoportot vagy takarítási napot, például a minden szeptemberben megrendezett International Coastal Cleanup eseményt. Viselj kesztyűt, a tűket és más veszélyes tárgyakat hagyd a szervezőkre, és számold meg, mit találtál: ezek az adatok segítik a tudósokat.

Igen. Minden felszedett hulladékdarab eggyel kevesebb, amely árthat egy állatnak vagy mikroműanyagra eshet szét. Egy ma eltávolított kupak azt jelenti, hogy eggyel kevesebb műanyagdarab marad a tengerben > 500 év.

Úgy, hogy észrevesszük a problémát, és teszünk is ellene: például egy felnőttel együtt sétálunk a tengerparton, otthon szétválogatjuk a szemetet, és megkérdezzük, mi történik az egyes tárgyakkal, miután a kukába kerülnek.

Vigyél magaddal újrahasználható palackot, poharat és táskát; mondj nemet a szükségtelen szívószálakra és műanyag evőeszközökre; válassz kevesebb csomagolással készült termékeket; ahelyett pedig, hogy kidobnád a tárgyakat, javítsd meg vagy add tovább őket.

13 nyilvános forrásból, főként kormányzati és oktatási szervezetektől: az Egyesült Államok EPA Mexikói-öböl programjától, a NOAA-tól, az Egyesült Államok Nemzeti Parkszolgálatától, az Európai Bizottságtól, az Egyesült Királyság kormányától és más szervezetektől. Minden tárgy oldalán megnevezzük, idézzük és belinkeljük a forrást.

Igen. A teljes, időtartamokat, anyagokat, károsítási pontszámokat és forrásokat tartalmazó táblázat JSON és CSV formátumban elérhető a code4ocean.com oldalon. Minden sor megnevezi és hivatkozással ellátja az eredeti forrást, ezért kérjük, hogy számadat használatakor idézd meg a forrást.

Csak akkor adunk hozzá egy tárgyat, ha egy nyilvános forrás olyan adatot közöl róla, amelyet idézhetünk és belinkelhetünk. Amikor találunk ilyet, a tárgy bekerül az útmutatóba és a játékba.

A Save the Fish mögött álló csapat, a Code4Ocean stúdió mobilos kirakós játékának készítői. Játékokat készítünk, nem tudósok vagyunk, ezért minden adatnál hivatkozunk a nyilvános forrásra, amelyből származik.

A Save the Fish játékban buborékfalakat rajzolsz, hogy megakadályozd, hogy ezek a tárgyak a halakra és a korallokra hulljanak. A játék egy valódi tényt is mutat az egyik tárgyról, a forrásával együtt, így a játékosok játék közben tanulhatnak.